Tél-fele dal

Ősz búgja bíbor dallamát,
ágáról holt levél pereg,
az égen száll egy nagykabát,
vállamon ólom-fellegek.

Folt-réten táncol a kikerics,
szirom-ruhája lengedez.
Aludj, a fű súgja, ne viríts,
dér virrad, tű-eső permetez.

Lenn a tóparton óriás
hajlong a szélben, bóbitás
sóhaja lebben - zúg a sás,
öleli álmos hervadás.

Ballagok fázón a mélyben el,
megyek-megyek fáradt-vakon,
körül a hegy párát lehel
- otthon majd bezárom ablakom.

Parázsból takarom rád adom,
ne érjen még a szél tele,
reccsen a bokron, bodzafán,
ág-erdőn lépked a tél fele.