Kint, jaj, ficereg... már ki lehet?
Bizseregnek belül a zsigerek.
Száll fény, már tény, s én figyelek,
pilládon látom: a kikelet.
Még nesztelen ingű a kikelet,
hűs szél hancúroz teneked
szétrázza a fürtöd - neveted,
barkát boncolgat a tenyered.
