Nyugovásom elenyészett,
fejem alja semmivé lett:
kifordított párnáimból
halkan zengő csengettyűket loptak el
- harangnak kellett.
Nagy harang: mindenki hallja,
"Ösvényednek vesszen útja:
- vadonok vadjába húzna -,
jussodat senki sem tudja!"
Senki sem... Így keltem útra.
***
Valami mégis visszatart,
egyedül szédülő tutajt
hasadt gerendák közt... A part
még megszokott. Szökött vihart
lecsendesít egy hangulat.
De villanó csak a nyugalom,
mert tüske, gyom veszít, s tudom:
kínok mögötte, titkokon
kíváncsi láz: mitől kínom?
És vonz magához sok finom
álarc között csupa tilalom,
és nem szabad és nem akarom...
Batyum, míg vársz a partokon,
ne bánd, vigyázd - neked hagyom.
