A könnyes fákra barna ég akadt.
S a lusta délután után szaladt feléd az est.
Talán - ha észre nem veszem a fán,
velem marad a délután.
De jött az est. Megérkezett.
S a barna ég a fákra könnyezett.
Feléd szaladt - talán velem –
a délután után az est.
Most kint az est a barna fán.
A délutánban van mégis szobám,
szobámban bent a délután;
s az est: egy barna könny a fán.
