Barázda, láthatatlan

Csak alig-alig emeltem fel lehunyt szempilláimat.
Igazán.
Egy gondolatnyi időre.
Mégis láttam.
A gyertyák lángját.
S közben kigördült a szemhéjam alól.

Két könnycsepp.

Csupán az önkéntelen mozdulatra volt szüksége.
Szavakkal megfoghatatlan.
Az idő.
Mégis.
A könny.
Elindult.

Lassan.
Nagyon lassan folyt lefelé.
Mozdulatlanul, hunyt szemmel hagytam.
Hogy végigszántsa a pillanatot.
S barázdát rajzoljon,
láthatatlant.

Az arcomon.