Ha gondolok feléd, ha nem
– valami különös ez – velem
tekinteted, s a lelkemen
eső pereg, én így hiszem.
Hiszem, ha nem: a gondolat
szünettelen. Egy esti nap,
valami különös ősz alatt…
– tűnődöm így, s szavam marad:
egy esti nap – de különös ez –
november alkonyán szemez
a szürkület; s az őszi kedd
tekinteted találta meg.
Különös alkonyon, lehet,
eső a lelkemen pereg.
