Hajam magába itta illatod,
És illatod így itt lakott:
Felkavart – megnyugtatott
Hajamba rejtve illatod.
S az illat itt – mert ittmaradt,
Úgy szórja mind a sugarakat!
A fű, s a szerte-lomb alatt
Bokor-levélen a bogarak,
És körbe-szél, sugár-sudár
Még tudja mind, ki merre már…
Csak őrzi egyre a sugarat
A kábulat, mi itt maradt,
Az illatod velem lakott,
És rám kacagva sugarazott…
Úgy felkavart – megnyugtatott
Hajamban maradt illatod.
