Fáradt kéve-sugár
távolokból remeg,
nyugtalan őrzi még
titkaimból neked:
ringattál köveken
- éppen esteledett
hold-kérges szövevény felett.
Hegyeken őriz a szél,
titkokon kélt sugár
ringatott, szólt neked
fáradt esteli nyár.
Őszi nyár partjain
virrasztó hold-kövek
tó-szemek között merengenek.
