Tágulnak szemekké
tétova perceim
semerre örvénylő
időknek vermein,
sikoltó üvegen,
zokogó falakon
szemeim könnyező
korommal foltozom,
néznél - de nem hagyom.
Sehonnan kiáltó
hallgatás. Lapokon
átázott, szüntelen
mondaton: És vakon
rohanok sehová,
kereslek egy padon.
Ki voltam - te vagyok.
Nevem-lett nevedet
mormolom, mormolom,
sehová és vakon.
