Ma éjjel elfogyott a Hold,
egészen.
Mi volt, s dalolt: magával vitte Őt a Hold –
egy részem.
S merészen: mégse fájlalom,
dalom tovább csak dúdolom,
egy őszi, téli hajnalon.
Így búcsúzom.
Ha néha még tekinteted megláthatom,
tán ellopom, kicsit, nagyon.
De akkor észre nem veszed,
és fájni sem fog már Neked –
mert rég, már rég nem is hiszed,
hogy egyszer megszerettelek –
nagyon.
Így szól dalom. Így, holdtalan.
Mikor: mi volt, ölelt, dalolt –
magával vitte Őt a Hold, egészen.
Csak dúdolom tovább dalom:
nem szomorú, nem vidám nagyon.
Egy őszi, téli hajnalon…
Így búcsúzom.
