Tavaszom teveled

Mikor ég szélén a tavasz lendült –
közben a hídon te meg én, mentünk.
Lendült…, s mentünk: a tavasz, te meg én,
épp alkonyodott. Fent ég szélén
tavaszom lobogott. És szemben a Hold…
Soha-még tavaszom teveled: sose volt.