Kitárva nyíresek, ködök felett
még ősz ez itt – de néha megremeg:
szívembe ősz közül a tél dereng,
s az ősz-nyomon a bánat hempereg.
Nyíresek felett kerestelek:
az ősz között – ma még. De télbe lett
ködök nyomára szívemen pereg
a bánat. És belém, belém temet.
A nyíresek nyomán a szívemet
– keresselek –, nem hagyja azt se meg
a bánat itt. Magába rejt veled,
s hiába ősz, még ősz ez itt.
néha megremeg: nyomára tél pereg.
