Konok pontokon
vonulnak szavak:
gondolok talán
feléd túl sokat...
piros hangokat.
Hóra hívtalak.
Szerelmem vonal.
Domb-halom vagyok
falon. Végtelen
visszagondolok:
forog szél velem...
Talán messze vagy.
Találj perceken,
szeress! Hangokat
hová rejtesz el?
Néha így velem
maradj: lusta tél
szavad még nekem
- talán nem hiszem...
Talán
túl közel
meztelen szavad,
álmokon megyek
halott perc alatt.
