Halk egyre ég, alkony cseperész.
Perc hány sorol itt? – még néznélek,
s tűntél… Ablakomba ér a magány
teutánad: a város rejt, félek…
Hajnal. És védtelenül tavaszom.
Az eső: bennem tűnt pillanaton;
város, hova rejt? – még néznélek…
Teutánad: eső a magány. Félek.
