Ne csodálkozz, kedves Tizian,
ha megmutatkozik lelki ambivalenciám,
s oly keserű vagyok néha, mint a cián,
mely most folydogál lefelé ott a Tiszán…
(S miatta pusztul a növényzet, s a halállomány.)
Ne csodálkozz, kedves Tizian,
ha feladom hát minden intelligenciám,
mert legyőzött a lelki ambivalenciám,
s úgy tennék szívesen, mint az a cián:
most ott folynék lefelé én is a Tiszán…
(De még természetvédő is lennék talán,
hisz miattam nem pusztulna a növényzet
s a halállomány.)
