Rád gondolok e hajnali órán,
s tűnődöm kinn, a hideg konyhán
utamnak kanyargós földi módján:
itt ülök, sorsomnak e pontján...
S hogy terád gondolok, az még hagyján
- sorsomnak jelenlegi pontján -,
de kinn ülök a hideg konyhán...
S reggelnek eme fagyos pontján
gondolkozom a hajnali konyhán
rólad épp. S ha sorsom szól rám,
nem is csodálom magam módján,
miért kergetőz a reggel-órán
keresztül-kasul a hideg konyhán
egy gondolat rólad... szinte vulkán,
úgy törnek könnyeim, s szól az orr-mány,
mert elérzékenyültem magam módján
itt a minden romantikát nélkülöző konyhán,
egy ilyen hülye, hideg órán
a gondolkozás közben én -
ahelyett, hogy a fűtést feltekerném...
