Idetévedt mák-ízű sóhajokkal
térdig a lejtőkön tova-nyár szaladt.
Riadtan szeretnélek, mindig vinnélek,
hova tegnapokkal volnál, hova vártalak.
Ide hangoddal szaladnál a nyárból
tegnap várnálak, szeretnélek - még soha...
térdig a lejtőkön fehér sóhajok
- hova vinnélek mindig, hova ott vagyok.
