hogy kavarognak a gondolatok
idetolnak sok tagadott atomot
zavaromban tétova pillanatok
viharában én - s nem is én topogok
feleselnek, s én, jaj, csak dadogok
egyedül bizonyára nem maradok
próbálok szólni, de néma vagyok
ha segít magamon, hát elszaladok
