Ősz lett hirtelen. Belerémül az esték
nyughatatlan csendje, sötétje ölembe.
Arcomon még csók hava borzong, tőled
messzire, félve.
Régen csókoltál. Tefelőled immár,
hiába várnálak, tovavonszol a sorsom.
De itt maradt lépted: hihetetlen sárga
a hirtelen őszbe.
