Hideg lopódzik levélre

Hideg lopódzik levélre. Úton
a bánat gyűrött ágát húzom magammal.
Megyek semerre.

Mosolyognék még, ha találnálak,
de csontjaimba gyűrődik a bánat.

Húzom az ágat levélre, úton,
s hagyom: szívemre hideg lopóddzon.