Ösztönömbe' laksz, álmaim ravasz
zárjain betörsz, Napból szembejössz
velem. Képzelem, még szemed miatt
volt-hajad vízen bólogat. Talán
holdtalan, mozdulattalan, fanyar
este van. Vártam, szóltalak, mégis
ittmaradt, fekete bokrokat öleltem.
Magad, s régi hangodat.
