Őszi rozsda veti szívemet neked.
Sárga a hegy, s a bánat ide-oda leng…,
– nem lehet! – eltemet nélküled.
Ne szólj rám! – kértelek.
Lelkemet letarolod, kiszórod. Féltelek.
Az őszbe rejtjelek rejtsenek!
Talán vétkezek – talán te érted…
S talán szívemet idehagyom neked.
Rozsda-őszt – sárga közt –, szeretlek.
Sárga a hegy. A bánat ide-oda leng.
Furcsa talán… S lent
őszi rozsda veti szívemet neked.
