A nyárutó s a szél velem elandalog.
Így fekszem itt. Talán valamit gondolok…
vagy kutatom bent az érzést, mit még nem tudok.
A csönd velem, szemben az ég – én lent vagyok.
A csönd s az ég – és lent velem: velem vagyok.
Az érzés bent van, legbelül, mit nem tudok.
Valami szomorú hirtelen sötétre vált…
Valami lassú szél kavarja szét a nyárt.
Én lent vagyok, a csönd velem, és szemben: ég.
A nyár… Valami lassú szél kavarja szét…
Mit nem tudok, még gondolat se volt, hiszen.
Csak fekszem itt, és nem tudom. A csönd velem.
És mégis, kutatom egyre, mit nem is tudok…
A szél, a csönd, az ég velem elandalog…
És nem tudom. Csak fekszem és a csönd velem…
Valami nyár, talán, és valami hirtelen…
