Még itt vagyok, nem mentem el.
Ülök a Semmihez közel,
a Semmi tudja…, átölel,
ha erre jár közel, közel.
Míg vártalak, s fogoly-szavad, –
patakon könnyem elszalad.
S amennyi szó velem marad:
emel felém falat, falat.
S bár itt vagyok, már nem tudom,
a Semmi mért is bánt vajon…
Ülök, s hogy dúdol, hallgatom…
Közel vagyok, közel nagyon.
