"Arcomba szórja por-havát a hajnal,
körém kering, kering a hóesés.
Csak te tudhatod: a perc nekem kevés,
már szemed, szavad varázsa nem vigasztal…"
Ma a kora hajnali órákban az északkelet felől áramló, közepes erősségű, mégsem kellemetlen élményt adó, és a szituáció hangulatához meglepő módon illeszkedő légáramlat hatásának következtében testem álló helyzetben a földtől távolabb eső végének képes felére érkezett a szállingózó téli csapadék.
A szabad ég alatt való tartózkodásom folyamán mindinkább sűrűsödve környékezett a levegőben kavargó milliónyi apró, fehér jégvirág.
Hogy így esett, mintegy természeti keretbe foglalja, magyarázza a tényt, miszerint zaklatott, zabolátlan lelkiállapotomnak fizikai szinten a szemeim belső sarkából igen magas hőfokban előtört, cseppekben megnyilvánuló jelei egészen észrevétlenek maradhattak egy külső szemlélő számára a fagypontot meg sem haladó hőmérsékleti körülmények között.
És miközben, bár nehezemre esett, szinte tudatos szándék teljes hiányában, mindazonáltal feltartóztathatatlanul vittek a lábaim utakon, tereken át, lassanként rá kellett döbbennem a már leírt benső dúltságnak egyébként normálisan és hagyományosan működő– értelmi tevékenységemet érintő felettébb destruktív hatására… Képtelen voltam ugyanis gondolkodni.
S hogy „Mi történt?” – sem kérdezhettem meg magamtól, mivel a gondolkodási képtelenség állapotában tanácsosnak tűnt óvakodnom hiábavaló és meddő próbálkozásoktól efféle kérdések megválaszolását illetően.
Csak rakosgattam 38-as méretű téli cipőbe, vastag zokniba, harisnyába és bordó nadrágba bújtatott lábaimat a ropogós havon egymás után, törtettem előre a fehér, jeges csillaghullásban.
Mintha embereket, házakat is láttam volna vagy fákat… Nem tudtam, hová, miért megyek. Itt voltam, mégis kívül mindenen.
„Lám, ezt műveli az emberrel a gondolkodástalan állapot” – merült fel bennem halványan ekkor egy talán gondolatfoszlány, ám a helyzet azon nyomban gyanússá is vált… „Nem hagyom magam!” – kiáltottam fel a rémülettel vegyesen, belső beszéd formájában.
S nem is hagytam!
