Kivel táncolsz, kivel nevetsz, eszel,
kivel ölelkezel, mióta nem jelentkezel?
Szobámra bánat énekel,
s nem érdekel, ha nem megy el.
Csak itt van, némán énekel,
itt ül velem, vagy átölel
mióta már... Felejtem el,
hogy láttalak.
A hangod, ó, még nincsen itt,
az ablakon vak szél virít,
de várható, s ez megható,
talán nekem található.
Te kérdeznéd: hogy volt veled?
Csak hullt szirom, letépkedett
a válaszom - dalok helyett:
csak itt vagyok, szerettelek...
hegyekre ugranék veled,
ha semmi várna, mit tegyek?
Emlékeimbe űztelek,
az álmaimra fűztelek
magamhoz. Így örök veled.
